Lehozta az újság

2015.04.17 21:39

- Ideadnád a kávémat, édesem?

- Persze, szívem, tessék.

- Köszönöm!

- Nincs mit.

- Oh, a cukrot hozzá el is felejtettem, idenyújtanád?

- Hogyne, semmi akadálya.

- Jól aludtál, életem?

- Nagyszerűen, édesem. S te?

- Szintúgy, köszönöm kérdésed.

- Igazán nincs mit. Álmodtál esetleg valami szépet?

- Nem is emlékszem így hirtelen, de kellemesen ébredtem, így úgy vélem, remek álmom lehetett.

- Pompás!

- Remélem, a te rémálmod sem jött ma éjjel elő!

- Nem, minden rendben volt, köszönöm, hogy aggódsz!

- Ez természetes.

- Nagyszerűen áll neked ez a szín, életem. Mindig rózsaszínt kellene viselned!

- Tényleg? Jaj, de kedves vagy, igyekszem akkor a jövőben több ilyet vásárolni. Nem bánod?

- Dehogy! Csak bátran, tudod, drágám, azt szeretném csak, hogy boldog légy.

- Oly jó vagy hozzám! Mindig meglepsz!

- Megszokhatnád már, hiszen te a legjobbat érdemled csak!

- Zavarba hozol.

- Ne légy ilyen félénk! Bár nagyszerűen mutat a piros az arcodon, ahogy így elszégyelled magad, könyörögve kérlek, ne tedd, ne fájdítsd a szívem!

- Mit szólsz a hajamhoz? Kipróbáltam valami újat, azt reméltem, elnyeri a tetszésedet.

- Minden bizonnyal! Csak gratulálni tudok a döntésedhez! Máskor is kísérletezz, ha úgy tetszik, szeretném látni az eredményét, ha ilyen tökéletesre sikeredik minden, amihez csak hozzányúlsz!

- Szóhoz sem jutok a kedvességedtől.

- Ugyan, ne röstelld magad, mondom! Nézd csak, hétágra süt a nap, tüneményes egy napra ébredtünk, már látom ebből is.

- Úgy gondolod? Várj csak, igazad van, sehol egy felhő az égen. A rádió nem jósolt esőt, talán ki kellene mennünk a parkba, ha hazaértél.

- Úgy van, menjünk csak. Ma úgyis úgy terveztem, nem nyújtom hosszúra a napot.

- Tényleg?

- Tényleg! Bár ezt meglepetésnek szántam, de úgysem bírtam volna ki délutánig, minél előbb szerettem volna látni, hogy az arcodat elönti a boldogság. Az nekem maga a mennyország.

- Oh, Ronald, annyira szeretlek!

- Én is szeretlen, kincsem!

- Add ide a szemüveged, megtisztogatom, amíg a teádat iszod.

- Szerintem nem szükséges, köszönöm, teljesen jól látok vele. Inkább elolvasnám a reggeli újságot.

- Nem érdemes, minden a szokásos csak! Én már átlapoztam, míg lefőtt a teavíz. Nyújtsd csak a szemüveged, nem kerül semmibe lepucolnom.

- Drágám, igazán nagyon figyelmes vagy.

- Mindig gondoskodsz rólam, így igazságos, ha cserébe én is megteszem a maximumot.

- A szemüvegem nem győz velem együtt elég hálás lenni ezért. Ó, most látom, új címlap van. Újítottak talán az újságnál? Érezték, kell a frissítés, nem volt megfelelő a példányszám az utóbbi időben, Bill is sokat panaszkodott.

- A szemüveged, drága?

- Rögtön adom, csak hadd vessek egy pillantást az oldalra, nagyon szép színes lett.

- Ühüm.

- Hogy mondod, kedves, nem hallottam?

- Ó, annyit bátorkodtam csak megjegyezni, igazad van, mint mindenben, gyönyörű szép színes valóban.

- De várj csak, miért van a képed az újságban?

- Hogy mondod? Nézd csak, az a madár, amelyik fenn fészkel a fán már két hete, hát nem felállt most a fészkében?

- Tessék? Hol? A tarka? Vagy az, amelyik még... No, várj, most kicsit elterelődött a téma, hadd tekintsem meg a képedet. Ó, ez az a kép, ami még tavaly a majálison készült?

- Igen, de igyekezned kellene, el ne késs.

- Még van fél órám. Csodálatos vagy ezen a képen is. Nem jutok szóhoz, csak nézlek, a szemem megtelik könnyel.

- Igen?

- De mit keresel az újságban? Honnan volt meg Billnek ez a kép?

- Én küldtem át ne... Upsz!

- Hogyan? Miért tennél te ilyet?

- Kérte.

- Vagy úgy! Nem igazán értem.

- Biztosan kihűlt a teád, gyere, megmelegítem!

- Pont jó, az előbb úgyis olyan forró volt. Azt írja, hogy "A képen szerzőnket láthatják".

- Akkor én iszom még egy csészével. Hirtelen kiszáradt a szám.

- Szerzőnk?

- Lehet, el is fogyott, akkor teszek fel még vizet, kell annak kis idő, míg lefő, addig csak üldögélj itt, élvezd a madárcsicsergést!

- Szerzőnk?

- Pár perc csak és itt vagyok.

- Te írsz??

- Őőőő...

- ÍRSZ???

- Jesszusom, Ronald, ne izgasd így fel magad! Az orvos is megmondta, hogy nagyon kell vigyáznod! Gyorsan, gyorsan, vedd be a gyógyszered, ne legyen baj!

- Úgy érzem, ezzel elkéstünk már elég rendesen.

- Szívem, ez nem az, aminek látszik.

- Innen nézve ez úgy tűnik, te az újságban publikáltál.

- Rendben, akkor ez valóban az, aminek látszik. De meg kell értened...

- ... amíg én verejtéket nem sajnálva güriztem, hogy neked mindened meglegyen. Hogy el tudj menni vásárolgatni a barátnőiddel naphosszat, hogy a réten élvezhesd a tiszta levegőt és a napsütést, hogy bridzs partikat szervezhess, addig te ... írtál??

- I-igen.

- És pont Bill. A legjobb barátom?! A legjobb barátom és a feleségem! A hátam mögött.

- A gyógyszert, Ronald, kérlek! Már vörösödik megint a fejed, csak gyorsan nyeld le, itt van!

- Én mit sem sejtve elmentem itthonról minden nap azzal a tudattal, hogy gondoskodtam rólad, nincs más dolgod, mint szépnek lenni, bájosnak lenni, addig te fogod magad és írsz. Egy újságba!

- Nem akartam, de ...

- Egyáltalán nem mentél el vásárolgatni soha a barátnőiddel, amikor azt hittem?

- Nem.

- Nem mozdultál ki itthonról?

- Nem.

- Akkor honnan a sok új gönc?

- Ideküldettem.

- Ideküldette! Az eszem megáll! Ilyet még nem pipáltam! Billnek is lehetett volna annyi esze, hogy nem bátorít ebben.

- Nem ő a hibás, ne bántsd őt.

- Ne védd még azt a szélhámost is! Megyek, leszedem róla a keresztvizet is!

- Nem értem, miért akkora nagy baj ez?!

- Ezt nem mondhatod komolyan? Ezerszer megbeszéltük, mit ezerszer, milliószor legalább, hogy egy tisztességes nő nem ül otthon magányosan és ír. Nem, el kell járnia mindenfelé. Megmutatni magát. Lássák, jól tartják, gondoskodnak róla megfelelően. Erre te itt elzárkózol, és nem csinálsz semmi mást, csak az írógépedet püfölöd. Mi az ott a kezedben?

- Semmi!

- Azt kérdeztem, mi van a kezedben?

- Semmiség.

- A választ várom. Egyre türelmetlenebbül.

- Ó, nézzenek oda, csak nem a múlt heti szám került valahogy a kezembe?

- A? Múlt? Heti? Szám???

- Semmiség, hisz mondom.

- Mit keres vajon a kezedben a múlt heti szám? Mutasd!

- Nem!

- Tessék?

- Nem szeretném. Nem! Úgy értem, nem szeretnéd. Te nem szeretnéd!

- Hogy én mit szeretnék és mit nem, majd eldöntöm én! Add ide!

- Ne!!

- Ó, hogy az a Magasságos! Hát még egy? Már múlt héten is?

- Ühüm.

- Mennyi van belőlük?

- Tizenegy?

- MENNYI?

- Tizenhárom számnál tényleg nem készült több, esküszöm!

- Ezt nem teheted meg velem! A sírba kergetsz, esküszöm. Tizenhárom?! Mintha nem lenne már ez önmagában is elég botrányos, még pont a szerencsétlen számomat is belekevered ebbe az egészbe. Ebből sose mászunk ki...

- Ronald, próbálj megnyugodni!

- Ezek után ne is álmodj róla, hogy ez valaha sikerül.

- Értelek. Úgy igyekeztem, hogy ne így legyen.

- Akkor minek írtál?

- Muszáj volt.

- Hogyhogy muszáj?

- Jött az ihlet.

- Megint ezzel jössz itt nekem, ezt nem hiszem el! Nő vagy, könyörgöm, viselkedj úgy! Minek folyton gondolkoznod? Ha jön az az izé...

- Ihlet.

- ... hallgattasd el, aztán jó napot!

- De édesem, az nem úgy megy.

- Nagyon kár, hogy nem úgy megy. Így kellene neki!

- Ha az embert elkapja a hév, bekerül egy másállapotba, nem képes uralkodni magán, viszket a tenyere. Az összes ujja addig nem nyugszik, míg az írógéppel nem érintkezhet. S ha ez megtörténik, utána már születnek sorra az írások. A regények.

- Regények???

- Drágám! A gyógyszert, így ni, szépen, ez az! Csak ügyesen, lassan. Ülj le ide, pihenj meg.

- Hmm...

- Jobb már?

- Nem eléggé. Sose lesz már igazán jó. Bárcsak visszacsinálhatnánk mindent!

- Az úgysem lenne már az igazi.

- Milyen regények?

- Jól van, jól van, csak egy regény valójában. Megnyugodtál?

- Még a közelében sem járok a nyugalomnak. Készült egy regény?

- De már ki is fizették a tiszteletdíjat.

- Ó!

- Igen.

- Igen?

- Igen!

- Értem.

- Jól van. Örülök. Minden rendben lesz!

- Hm.

- Gyere, bújj bele szépen a zakódba, így! Várj csak, ezt a szöszt még hadd szedjem le róla, mielőtt elindulsz. Legyen szép a napod!

- Mennyit fizettek?

- Eleget, pont eleget!

- Négyre itt vagyok.

- Szeretlek.

- Szeretlek.

 

* * * 

A fenti történetet egy kép ihlette, az eredeti képet itt tudod megnézni: 

http://talentummobile.hu/kreativitas/kreativitasrol/265-kreativ-iras-kep-alapjan-70