"Egyszer csak pusmogást hallott valahonnan maga mellől. Eleinte arra gondolt, csak képzelte a hangokat. Ám a nesz csak nem maradt abba. Kinyitotta fél szemét, kikukucskált a takaró alól. Nem látott semmit. 

Biztos csak a szomszéd szobából hallatszik át a televízió – gondolta és próbált újból elaludni. 

Ám a zizgés, pisszegés és suhogás tovább folytatódott. Felült hát az ágyában és várt. A szeme sarkából észrevette, hogy a könyv, amiből anya az előbb olvasott fel neki, alig láthatóan ugyan, de néha meg-megmozdult. Samu kíváncsian figyelte a könyvet, ami egyre elevenebbnek tűnt. Ahogy nézte, hegyezte a fülét, egyből rájött, hogy a hangok is a kötetből származnak. Aztán előkerült a könyv lapjai közül először egy orr, majd egy élénk szempár, mely egyenesen a kisfiúra szegeződött"