Bő egy éve foglalkozom komolyabban írással. Ténylegesen az írás mellett kutatom még azt is, hogyan lehet jobban írni. Éppen ezért keresem a lehetőségeket, hol lehet állandó kérdéseimre választ találni. Remek lehetőségeket biztosítanak a különböző írókból álló csoportok, fórumok.
Most az egyik ilyen csoportban merült fel az ötlet, miszerint mindenkit körbekérdezgetve ismerjük meg jobban egymást, osszuk meg tapasztalatainkat, hiszen rengeteget lehet egymástól tanulni.

 

Lássuk hát a kérdéseket!

 

 

Havasiné K. Eszter: Miért jó a mese? Szóval, miért pont mesével kezdtél? (Azért kérdezem, mert én is sok mindent írtam már, de a mesék valahogy ott maradtak a gyerekkoromban, nem lenne rá ihletem. De kiváncsi vagyok, akinek van, annak miért van erre ihlete?)

 

Elég kézenfekvő volt, hogy a mesékhez nyúljak, mivel sokat mesélek a gyerekeimnek. Az évek során akadt a kezembe másoktól ajándékba kapott mesekönyvek sora, amik borzasztóan elkeserítettek, őszintén megmondom. Kiadatásra kerülnek silány művek is. Sokszor motoszkált bennem a gondolat, hogy a fene vinné el, ezeknél csak lehetne jobbat is írni.

De persze mindig könnyebb ezt kijelenteni, mint véghezvinni. Egyszerűen a kíváncsiság vezérelt eleinte, vajon valóban képes vagyok-e erre.

(Itt szögezném le még gyorsan, hogy természetesen van nagyon sok értékes mesénk is idehaza, olvassuk azokat is, így a gyerekeim nem szenvednek hiányt a jó mesékből sem! :-) )

 

Havasiné K. Eszter: A másik kérdésem, hogy saját magad pötyögöd be a gépbe a készülő műveid, vagy pedig használsz valamilyen segítséget?

 

Szerencsémre rettenetesen gyorsan gépelek, így bármikor bármit írok, egyből gépre viszem be. Kényelmes, könnyen formázható, tetszés szerint alakítható, s minden egy helyen van. Igaz, rendszeresen kell biztonsági mentéseket is végezni, hogy ne csak egy helyen tároljak mindent, ami fontos.

 

 

Diana Landry: Az írásaid során hasznosítod a kreatív írásról tanultakat? A tanfolyam elvégzése után egyszerűbben megy az írás? Igazából az érdekelne, hogy mennyiben, vagy miben segíti a kreatív írás elsajátítása a gyakorlati munkát.

 

Abszolút hasznosítom a tanultakat! Nehéz arról beszélni, mi a különbség, hiszen előtte nem igazán írtam kifejezetten a nyilvánosságnak szánt írásokat. Rengeteget írtam (gyanúsan grafomán vagyok), de azok az írások a barátaim és köztem születtek meg, eléggé személyesek voltak. El sem tudtam képzelni, hogy mi az, amit megmutatnék másoknak is, ennél zárkózottabb vagyok.

Ilyen alapokkal kerültem el a tanfolyamra. Ott születtek meg az első olyan írások, amik az életemtől függetlenek voltak, azaz teljes mértékben fikciók. Elmondhatom, ott kinyílt egy csap, kiszélesedett a világ is. Van olyan, amikor valami kikívánkozik az emberből, alig várja, hogy végre papírra vesse. Aztán van olyan is, amikor nem jön ez könnyedén. Olyankor remekül lehet alkalmazni a tanfolyamon elsajátítottakat. Olyan ez, mintha a gátakat (amik szerintem minden esetben mi magunk vagyunk) egyszerűen csak felnyitnánk. És akkor jönnek a szavak, mondatok bőségesen.

 

Diana Landry: Másik kérdésem: A kiadás melyik formáján gondolkodsz? Gondolok itt szerzői vagy magánkiadásra, vagy nagyobb kiadókat keresel meg a műveiddel.

 

Kiadásban akkor fogok tudni igazán gondolkodni, amikor végre lesz valami konkrétum a kezemben, amit ki lehet adatni.

Azonban az igazsághoz hozzátartozik, hogy külföldön élek, s azt tapasztaltam, a magánkiadás teljesen elfogadott út egy könyv kiadására, így korábban teljesen természetes volt számomra is a gondolat, hogy miért is ne járhatnám be ezt az uta magam is, ha eljön az ideje. Ám Magyarországon merevebb a gondolkodás ilyen téren. Sokan hiszik, hogy magánkiadásban csak az jelenik meg, ami nem elég jó egy kiadónak. Remélem, ezen nagyon hamad átlendül a köztudat, ugyanis amennyi negatívumot hallani magánkiadásról odahaza, ugyannyi rémtörténetet is olvas az ember a kiadókkal kapcsolatosan sajnos.

 

Diana Landry: És ha már így bele lendültem: munka, vagy kikapcsolódás számodra az írás?

 

Az írás szerelem. Energiákat szabadít fel, amikor valami elkészül, csodálatos érzés. Sajnos mostanában a munkám miatt nagyon kevés a szabadidőm, így szinte nincs is olyan, hogy azért írok, mert nagyon ráérnék. Tehát vannak – ha úgy tetszik – kitűzött feladatok. A saját honlapomra kikerülő novellákon túl írok a Minerva Capitoliuma online újságba havi rendszerességgel, valamint vendég író vagyok a Régiségeknek blogon. Kata (Hegyesi-Kovács Katalin) honlapján heti rendszerességgel megjelenő képrőlírós játékában is sokszor részt vettem. Ezek mind olyan lehetőségek, amelyek egyáltalán nem kötelezőek, mégis szeretek élni velük. Az író attól lesz író, ha ír. Ez is egy szakma, amit gyakorolni kell. Nem titkolt célom, hogy elkészüljön a regényem, de jelen pillanatban egy kis ideig még nem alkalmas az idő arra, hogy elmélyedhessek ebben a nagy méretű folyamatban. Addig azonban edzésben kell maradni, tehát amikor és ahol csak tudok, írok.

 

Sylvia River: Melyik típus vagy? Megvan a történet, szinte az első betűtől az utolsóig és csak leírod, vagy kezdő és végpont van, a többi alakul; esetleg elindulsz valahonnan, és a történet majd "elmeséli magát"?

 

Rengetegszer fordul elő velem, hogy pusztán egy mondat, sőt néha csupán csak egy fél van meg a fejemben, amihez kerekítem a történetet. Sok esetben magam sem tudom, hogy fog végződni. Nekiülök és kíváncsian várom, hova fejlődik a cselekmény.

 

Sylvia River: Mi volt az eddigi legnagyobb kihívásod az írással kapcsolatban (olyasmire gondolok, ami először megoldhatatlannak tűnt, aztán a legnagyobb sikerélményed lett)?

 

Talán az, amikor a legnagyobb magánéleti őrület közepette határidőre meg kellett írjam a készülő közösségi könyvünk első fejezetét. Két napom volt rá a végén. Én lepődtem meg a legjobban, mennyit lehet írni két nap alatt, ha az ember koncentráltan csak ezzel foglalkozik. Amikor elkészült végül, akkor született meg bennem a konkrét gondolat, hogy valóban szép és jó dolog a novellaírás, de lehet, hogy venni kéne egy nagy lélegzetet, ugrani egy hatalmasat és nekikezdeni egy saját regénynek.

 

Hegyesi-Kovács Katalin: Németül is tervezel írni?

 

Nem. Imádom a nyelveket, tanítok többet is, tanulok egy újabbat, de a legkedvesebb és legszebb nyelv számomra a magyar. El nem tudom képzelni, hogy ne ezen szólaljon meg bennem egy-egy történet. Az tervben van, hogy idegen nyelven is megjelenjen esetleg – fordítás útján, de megírni mindenképp magyarul fogom, bármi lesz is.

 

Hegyesi-Kovács  Katalin: Hogyan definiálnád magadnak az írói sikert? (Megjelent könyv, eladott példányszám, gratuláló sorok, irodalmi díj vagy...?)

 

Ezen nagyon sokat gondolkodtam. Irodalmi díj célbavétele meg sem fordul a fejemben (egyelőre legalábbis). Nem írok olyan témákról, olyan stílusban, ami erre érdemes lenne. Az én műfajom, úgy vélem, a szórakoztatás vagy az elgondolkodtatás. Persze ha már megjelent volna saját könyvem (az Univerzum c. novelláskötetben épp nemrégiben jelent meg egy novellám), irtózatosan büszke lennék, de nem nevezném magamnak csak ettől sikeresnek. De egy bizonyos eladott példányszám már mutatná valóban, hogy az ember valamit jól csinált. Mégis azt hiszem, az az igazi siker számomra, hogyha írok valamit, az olvasóra talál, és nyomot is hagy benne. A gratulációnak minden körülmények között örül az ember, el nem tudom képzelni, hogy van olyan, amikor nem. De amikor olyan visszajelzés érkezik, hogy elérte az írás azt a hatást, amire született, az én szememben az a siker. Ha sok-sok embernél éri mindezt el, az meg már a megvalósult álom :-)

 

Klinkovics Márta Xénia: Min dolgozol mostanában, és milyen terveid vannak a közeli jövőre.

 

Nagyon közeli jövő terve már az írás nagyobb terjedelemben. Igazából ezt készítem elő. Van egy nagyobb projekt az életemben, ami a másik nagy szerelemmel, a munkámmal kapcsolatos. Annak szeretnék pontot tenni végre a végére, hogy ugyanilyen intenzítással, mint ahogy az készül, végre a regényemre koncentrálhassak. Picit ritkultak manapság a novellák is. Ennek egyszerű oka van: a regény alapja már kirajzolódott a fejemben, nem hagynak nyugodni a karakterek. Nincs már benne annyira a szívem más - még ha csak rövidebb történetben is, mint a regény cselekményében.

 

Klinkovics Márta Xénia: Milyen munkamódszerrel dolgozol, mert látom, hogy nagyon termékeny vagy.

 

A munkamódszerem, ha lehet ilyenről beszélni ilyen rapszodikus megjelenéseknél: ha meg kell írni valamit, egyszerűben bele kell kezdeni, akkor az el is tud készülni. Ha nem kezdek bele, akkor megvan az esély arra, hogy semmiből nem lesz semmi.

Nora Roberts mondása magában foglalja szerintem a lényeget:

„The most important thing in writing is to have written. I can always fix a bad page. I can't fix a blank one.“

(Ez ennyit tesz nagyjából: Az írásban a legfontosabb, hogy megírjuk. Mindig lehet javítani egy rossz oldalt. Egy üres oldalt azonban nem lehet javítani.)

 

Klinkovics Márta Xénia: Vállaltál-e újabb fejezetet a közösségi regényünkben (Idegenek, készülőben, Vidi Rita gondozásában), avagy várod, hogy egyszer csak elkészül? :)

 

Nagyon várom a közösségi regényünk elkészültét, mert nagyon szerettem írni, ám mivel a műfaj (fantasy) picit távol áll tőlem, nem vállaltam be abból többet. Számomra ennek a regénynek nagyon nagy feladata volt akkor, amikor írtam, rengeteget kaptam tőle, de a hangsúly jelen pillanatban valami újon van nálam. Ellenben ha készül majd idővel egy következő, biztosan az elsők között fogok jelentkezni arra is.

 

 

Bogár Erika: Az Internet sokat segít, hogy az írással foglalkozók "találkozzanak", akár úgy is, hogy a világ másik végén vannak. Van lehetőséged írótársakkal személyesen találkozni, tagja vagy esetleg nem virtuális íróklubnak, ahol rendszersen vagy rendszertelenül tudtok személyesen beszélni az írásról?

 

Az internet remek felület arra, hogy áthidalja a távolságot. Íróknál nem okoz gondot, hogy a kapocsolatot írásban tartsák szerencsére. Rengeteget tanultam már abból, hogy tagja vagyok írós csoportoknak. A világ különböző tájain élő írók blogjait követem rendszeresen. Külön öröm számomra, hogy több ízben is nyílt már lehetőségem arra, amikor odahaza jártam, hogy egy-két írótárssal találkozzam. A személyes találkozásnál jobbat kapcsolatépítésre azért még nem találtak ki :-) S bár valóban ez a legjobb, mégis a legritkább, hiszen a távolság miatt nem egyszerű ezeket a találkozókat nyélbe ütni. Azonban volt több ízben is már olyan, hogy egy csoporttalálkozóra Skype-on kapcsolódtam be, hogy ne kelljen lemondani az élményről nekem sem.

 

Nádasi Krisz: Beszélj a leendő könyvedről!

 

A leendő könyvemről egyelőre babonából nem szeretnék elárulni sokat. Ami ebben a stádiumban megosztható, hogy már nagyon élnek a szereplők a fejemben, nagyjából megvannak a helyszínek, ahol a cselekmény játszódik, van cselekményvázlat, de igazán nagyon részletesen nem dolgoztam ki mindent, hogy maradjon még érdekesség számomra is benne, hívjon magához, legyek annyira kíváncsi rá, hogy megírjam a történetet. Egyelőre ezzel nincs probléma. :-)

 

Nádasi Krisz: Ossz meg a többiekkel pontosan egy, marketinggel vagy könyvkiadással, könyvírással kapcsolatos tapasztalatot.

 

Külföldi íróknál gyakran látom, hogy amikor az olvasóikkal tartják a kapcsolatot, nem szorítkoznak arra, hogy kifejezetten csak az írásaikról beszéljenek velük. Kialakítanak egy sokkal személyesebb viszonyt, amitől megnő az olvasókban a bizalom, kialakul a szimpátia az ember iránt, aki maga az író, így aztán a könyveket is biztosan szívesebben vásárolják meg tőlük, amikor azok megjelennek.

 

Nádasi Krisz: És mondj egy tippet, mivel lehet legyőzni a HALOGATÁS rémét!

 

A halogást legyőzni talán legegyszerűbben úgy lehet, hogy az ember nekiáll és csinálja, amit épp nagyon kell. Nálam az utóbbi idők bevált receptje, amikor már sok minden van körülöttem és a fejemben is, hogy fogok egy füzetet. Abba írok bele mindent. De tényleg mindent, hogy ne vesszen el semmi. Kezdve a napi elintézendő dolgaimtól a munkámon át egészen az írással kapcsolatos néha félmondatokig. Nekem ez vált be, mert így egy helyen kell mindent keresnem, jól átlátható (akármennyire is furcsa, hiszen ömlesztve van minden), és biztosan nem felejtek el semmit. Valamint látványosan lehet kihúzni a teendők listájáról a már elintézett dolgokat, látszik a haladás, ami mindig egy újabb löketet ad. Persze megvan a másik oldala is: mindig látszik, még mennyi minden van, ami a figyelmemet kéri. Ezért nálam automatikus, hogy ez a füzet szinte állandóan előttem van, ez biztat arra, hogy haladjak, haladjak előre!

 

Nagyon szépen köszönöm a kérdéseiteket, lányok!